Diósgyőri vár - Vár utca

                                            

Miskolc-Diósgyőr leglátogatottabb, leglátványosabb idegenforgalmi nevezetessége a Diósgyőri várrom és múzeum.
A Bükk északi lejtői alatt, a hajdani mocsaras környezetből kiemelkedő sziklanyúlványon épülhetett a földvár, amely Anonymus szerint Böngér fia, Bors tulajdonába került. Ez az erősség a tat árjárás során pusztulhatott el.
Helyére 1262-70 között ovális alaprajzú kővárat építtetett Ákos nembéli Ernye bán, aki királyi adományként jutott az uradalomhoz. Fia, István nádor 1304-ben itt tartotta fiának és a bajor herceg lányának esküvőjét. Károly Róbert az ellene forduló Ákos nemzetségtől elfoglalta a várat, s 1319-ben Debreceni Dózsának, 1325-ben Széchy Miklós horvát bánnak adományozta.
A források 1340-ben már királynéi javadalomként említik, s ekkortájt kezdődött meg a négy saroktornyos, szabályos négyzet alaprajzú gótikus vár királyi pompájú kiépítése. Az építkezések 1379 körül fejeződtek be, s az innen keltezett oklevelek tanúsága szerint Nagy Lajos király is sokat időzött falai között. 1381-ben itt ratifikálták a Velencével kötött békét. Diósgyőr Zsigmondnak is kedvelt tartózkodási helye volt. 1424-ben második feleségének, Cillei Borbálának adományozta a várat. Hasonlóképpen járt el Habsburg Albert: feleségének, Erzsébet királynénak ajándékozta, csakúgy, mint későbbi Mátyás, akitől Podjebrád Katalin, majd Aragóniai Beatrix kapta jegyajándékba. Mátyás idején készült el a külső várfalöv, a vizesárok ellenfalazatának kváderköves kiépítése, a palota reneszánsz díszítményeivel egyidőben. 1502-ben II. Ulászlótól felesége, Candelei Anna kapta, majd 1522-ben II. Lajos is nejének, Habsburg Máriának adományozta.
1526 után Mária várkapitányai a Pemmpflingerek igazgatták a várat, majd 1436-ban Ferdinánd Balassa Zsigmondnak adományozta, aki 1540 körül a korszerű várvédelem követelményeinek megfelelően alakította át a vár erődítményeit. A XVI. század második felében zálogbirtokosai mindinkább elhanyagolták.
Karbantartás híján a pompás építmények romlásnak indultak, kijavításukról az országgyűlési határozatok ellenére sem gondoskodtak, és a XVIII. század végére teljesen elromosodott. Feltárása, tényleges helyreállítása és állagmegőrzése az 1960-70-es években készült el. Az Árpád-kori földvár maradványait a régészeti kutatás a mai vár nyugati szárnyának padlószintje alatt tárta fel. Többi nyomát a későbbi építkezések eltüntették, így csak sejthetjük, hogy a sziklaalapzaton egy földből, fából, sziklatömbökből készített "gyűrű" állott. A tatárjárás után emelt ovális alaprajzú kővár északkeleti végén - a feltárt alapok tanúsága szerint - nagyméretű kerek torony állhatott. Valószínűleg már ekkor híd vezetett a várárkon át s hozzá csatlakozott lépcső is. A XIV. század elején a vár köré feltehetőleg elővárat, gazdasági épületeket emeltek.

              

Ezt a várat az Anjou-kori építkezések előtt teljesen lebontották, hogy helyén a kor legelőremutatóbb építészeti felfogásában szabályos négyszögű udvart körülvevő alaprajzú igényes várpalotát építsenek, sarkain egy-egy magas négyszögű toronnyal. A tornyokban láthatók a boltozatos helyiségek. A kívül körbefutó konzolsorok a mellvédfalas, ácsolt tetővel fedett egykori gyilokjárók maradványai. A várpalota udvarába az északnyugati torony melletti ülőfülkékkel szegélyezett, boltozatos kapualjon lehet bejutni. A torony falában látható a részben rekonstruált ülőfülke sor.

              

A tornyok közötti szárnyak az emeleten egyetlen lakóhelyiség sorból állottak, amely előtt folyosó húzódott. Az északi szárny emeletét kéthajós lovagterem foglalta el, amelyhez árkádokon lépcső vezetett fel. A földszinti, alárendeltebb, gazdasági helyiségek bejárata az udvarról nyílt. A keleti szárnyon a nyolcszög három oldalával záruló szentélyű, a palota tömbjéből kinyúló, egykor kétszintes kápolna maradványai láthatók, a szentély két oldalán ülőfülke sorral. A nyugati szárny mélyen fekvő alsó szintje egykor pince volt. Az elpusztult emeleten helyezkedett el a reprezentatív királyi és királynői lakosztály, nagyméretű kőkeretelésű ablakokkal, gazdagon díszített boltozatokkal, faragványokkal.
A palotát körülvevő falszorost külső, ikertornyos kapuépítményekkel tagolt várfal övezi. A főbejárat a nyugati ikertornyok között nyílt, és innen Mátyás-kori díszlépcsőzet vezetett fel a belső várhoz. A külső várfalat vizesárok vette körül. A királyi várat a körülötte fekvő területeken vadaskert, gyümölcsös és keletre malmok egészítették ki. A XVI. században az északi ikertorony helyén háromszintes kazamata épült, amely ágyúk elhelyezésére is alkalmas volt. A belső vár északkeleti sarka körül ekkor készült a többszintes kerek bástya, rondella is. A külső vár északnyugati részén tárház, kulcsárház, konyha maradványai láthatók. A vártól nyugatra terült el egykor az árokból kitermelt földdel feltöltött vársíkon a XVI-XVII. századi huszárvár.

                             

 

Lakóház - Haller György u. 2.
A lakóház szabálytalan alakú telken, az utca vonalában kelet-nyugati irányban helyezkedik el. az udvart hátul 20-25 méter magas sziklafal határolja. Feltehetően a XIX. Század második felében épült. Eredetileg magasan rakott kőlábazaton tégla falazatú, deszkafödémes. A szarufás nyeregtetőt eredetileg fazsindely fedte. Alaprajzi beosztása szoba-konyha-szobakonyha. Az udvar felől később kamra és nyitott szín kapcsolódott hozzá. Az eredeti szabadkémény a padlástérben megmaradt, függőleges gerendákra szögezett tetőlécekből, sárral betapasztva készült. Szabadba nyúló részét fazsindellyel borították. Az épület utcai homlokzata előtt faoszlopos, mellvédes tornác húzódott, fűrészelt díszítésekkel. A rövid homlokzat deszkaoromzatos. A kisméretű ablakok körül vakolatkeretezés van. A lakóházat az 1990-es években lebontották lábazatig és újjáépítették eredeti elemek alapján.

Római Katolikus Templom - Puskás Tivadar u. 1.
A XV. századi gótikus templomot 1752-53-ban építették újjá. Főhomlokzat előtti tornyán gúlasisak, az órapárkány alatt félköríves ablakok, melyek keskeny osztópárkányon állnak. A torony élei lekerekítettek, szélein lizénák futnak végig. A torony alján nyíló kapu fölött díszesen faragott, címeres, kronosztikonos tábla, az újjáépítés 1753-as évszámával, valamint az építtető Fáy László és Almássy János itteni földbirtokosok nevével.
A meredek nyeregtetővel fedett hajó és a keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó szentély falait körben támpillérek erősítik. A hajó és a szentély fiókos dongával boltozott. A déli oldalon és a szentély záródásán magas, félköríves záródású ablakok. A keskeny karzatot két zömök pillér tartja. Berendezése XVIII. századi, a pálos faragóműhely munkája. A csavartoszlopos főoltáron trónon ülő Mária a gyermek Jézussal, előttük Szent István és Szent László térdelű szobrai. Kétoldalt adoráló angyalfigurák.
A bal első mellékoltáron Kálvária-jelenet, a jobb oldali Szent Anna-oltáron a névadó szent a gyermek Máriával, kétoldalt Szent Lúcia és alexandriai Szent Katalin szobrai. A szószék hangvetőjén angyalfigura a törvénytáblákkal, kosarán faragott domborművek, gazdag ornamentikával keretezve. A bal oldali második mellékoltáron Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festmény. Faragott, aranyozott keresztelőkút. A faragványos padok is XVIII. századiak.

Mária szobor - Puskás Tivadar u.
Az 1739-ben állított barokk Szeplőtelen Mária (Immaculata) - szobor valószínűleg pálos szerzetesek munkája. Eredetileg a volutás, akantuszos kompozit fejezetű pilléren álló Mária - szobor két oldalán volutákon csak Szent István és Szent László térdelű alakja helyezkedett el. 1747-ben Pongrácz János pálos perjel állította a pillér elé Nepomuki Szent János szobrát, kétoldalt pedig a kis angyalfigurákat. Az eredeti szobrok az idők során teljesen tönkrementek, a jelenlegiek 1999-ben készített másolatok.

Református templom - Táncsics tér 1.
A templom 1768 és 1772 között épült, a főhomlokzata előtt álló tornya és harangja 1803-ból való. Támpillérei és gótizáló ablakai az 1908-as felújításkor készültek. Egyhajós, félkörös záródású barokk épület. Tornya gúlasisakos, homlokzatai faltükrös tagozásúak, félköríves ablakokkal. Hajója dongaszakaszok közötti három csehsüveg boltozattal fedett. A hajó két végén egy-egy fakarzat áll. 1772-ben készült pelikános szószéke és úrasztala copf, akárcsak a toronyaljban látható -eredetileg külső - kő ajtókeret. Orgonája 1910-ből való.

Pálos építészeti emlékek - Erdész u. 1-3.
A Krisztus Szent Teste tiszteletére szentelt kolostor első említése 1304-ből származik. Alapítója, Ákos nemzetségbeli Ernye bán fia, István nádor ekkor halastavat adományozott a remetéknek. 1315-ben ugyanő Csanyik birtok át, Papréte szőlőt és Filtó halastavát adományozta nekik.
A rendházat és priorját 1317. és 1381. évi oklevelek említik. 1355-ben Nagy Lajos király korábbi adományaikban, s a Szinván lévő malmaik birtokában is megerősítette őket. Az adományok révén a század második felében és a 15. század első felében is szépen gyarapodott a kolostor.
Pusztulását a XVI. század zűrzavaros viszonyai okozták. 1549-ben Balassa Zsigmond pusztította az épületeket, melyeket 1563-ban már elpusztult kolostorként tartottak számon. A XVII. században birtokait világi birtokosoknak zálogosították el. 1739-42 között újjáépített ék, 1786-ban azonban II. József feloszlatta a rendet, melynek javai kincstári kezelésbe kerültek.
1940-ben újabb átépítés következett, az eredeti alapok egy részét felhasználva építették fel a ma is álló erdészeti iker-lakóépületet ( iroda ). Úgy tűnik, a XVIII. században újjáépült kolostor, de talán már gótikus elődje sem követte a középkori koldulórendi építészet hagyományos kolostoralaprajzait.
Az 1786-ban készült felmérés s az ásatások azonban lehetőséget adnak egykori elrendezésének tisztázására. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyű kis templom nem a kolostorudvar déli oldalán volt, hanem a keleti szárny középtengelyében. Méretei alapján aligha ez lehetett az eredeti templom, inkább kis kápolnának felelt meg. A kápolnától délre volt a sekrestye, a kolostor keleti és déli szárnyában a cellák, a nyugatiban pedig a refektórium, konyha s még néhány cella. Az oldalfolyosós, kerengős szárnyak és a kápolna zárták körül a négyszögű udvart. Annak közepén volt a díszkút.
Napjainkra csak néhány építmény alapfala és a részben azokra épült barokk épületek űrzik az egykori kolostor emlékét, melyekben az Állami Erdőgazdaság irodái kaptak helyet.

Pálos Pince - Baráthegyalja u. 42-46.
A Baráthegyalján a volt Száffka-féle szőlőben áll a pince a pálosok épületegyüttesének közelében. A hozzávezető út egy bevágásban vezetett a kapujáig két támfal között. Az alsó helyisége egy félgömbkupola boltozattal lezárt, több fiókboltozattal tagolt centrális tér. Felette síkmennyezetes helyiség, falában több fülke és egy ablak. Innen folyosón egy újabb előtérbe jutunk, ahonnan a pince kétfelé ágazik, nyugati ága 25 m, északi ága 17 m hosszú. 1996-97-ben magántulajdonba kerültek a környező telkek és a pince is a hozzávezető úttal együtt. Környezetét alaposan átépítették, de az építmény és pince megmaradt, bejelentésre látogatható, a Baráthegyalja út 42-46. sz. lakóházak udvarán át.