KAFFKA MARGIT
(Nagykároly, 1880. június 10. - Budapest, 1918. december 1.): író, költő
Apját, aki vármegyei főügyész volt, korán elvesztette, a család nehéz körülmények közé került. Gyermekkorának egy részét Miskolcon töltötte a nagyapai házban. Iskolába a miskolci Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájába járt, mint ingyenes növendék. 1902-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett, majd 1903-tól a polgári leányiskolában oktatott. 1905-ben férjhez ment Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz, de néhány év után elvált. 1910-től 1915-ig Budapesten tanár. Ekkor elhagyta a tanári pályát, s már csak a szépirodalomnak élt. Közben, 1914-ben újból férjhez ment Balázs Béla öccséhez, Bauer Ervin orvos-biológushoz. Az I. világháború éveiben férje a temesvári katonai kórházban teljesített szolgálatot, s így Kaffka Margit második otthona Temesvár lett. A háború utáni spanyolnátha járványnak esett áldozatul, amely kisfiát is elragadta.
Kaffka Margit a magyar irodalom legjelentékenyebb női írója. Már korán, miskolci tanárkodása idején a Nyugat állandó munkatársa: versekkel és novellákkal jelentkezett, de első verseit a Magyar Géniusz már 1901-ben közölte. Első verseskötete (Versek) 1903-ban jelent meg, első prózai kötetével (Levelek a zárdából - Nyár) 1905-ben jelentkezett. A nagy magyar írók sorába azonban nem költészete, hanem a kritikai realizmus fejlődésében jelentős állomást képviselő prózai írásai, elsősorban regényei emelték. Egész életében igazán mélyen csak két téma foglalkoztatta: a dzsentri pusztulása és a nők sorsa a századforduló idején. 1912-ben adták ki első nagy regényét, a Színek és éveket, amely egy nő életútján keresztül a vidéki dzsentri pusztulását mutatja be. Ezt a regényét a kritika nagy elismeréssel fogadta. Az I. világháború megpróbáltatásokkal teli évei művészetét elmélyítették, emberségét gazdagították, haladó világnézetét fejlesztették, nyíltan szembefordult az oktalan vérontással. 1917-ben jelent meg másik nagy sikert aratott regénye, a Hangyaboly, amelyben zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel, élesen bírálva a vallásos zárdai nevelést. Publicisztikai munkássága aránylag lassan fejlődött ki, noha a korszaknak jóformán valamennyi jelentős folyóiratába v. hírlapjába dolgozott (A Hét, Figyelő, Virágfakadás, Az Ujság), igazi nagyságában azonban csak később, mint a Pesti Napló munkatársa bontakozott ki. Jelentős volt műfordítói, valamint tankönyvírói működése is.
Főbb művei: Versek (Bp., 1903); Levelek a zárdából - Nyár (elb., Bp., 1905); Csendes válságok (elb., Bp., 1909); Képzelet királyfiak (mese, Bp., 1909); Tallózó évek (versek, Bp., 1910); Süppedő talajon (elb., Bp., 1912); Színek és évek (r., Bp., 1912); Mária évei (r., Bp., 1913); Két nyár (r.-ek, Bp., 1916); Hangyaboly (r., Bp., 1917); Kis emberek barátocskáim (ifj. írásai, Bp., 1918); Az élet útján (versek, Bp., 1918); A révnél (elb., Bp., 1918).

KARACS TERÉZ
(Budapest, 1808. április 18. - Békés, 1892. október 7.): író-pedagógus
Magasabb fokú műveltségéhez állandó önképzéssel jutott. Az 1830-as, 40-es években szépirodalmi folyóiratokban tűnt fel versekkel, fordításokkal, pedagógiai és politikai eszméit hirdető cikkeivel. A 40-es évek elején Máramarosszigeten a Kállay családnál házvezetőnő. Itt kezdett érdeklődni a tanítónői pálya iránt és itt kötött barátságot Leővey Klárával. 1845-ben Teleki Blanka felállítandó főúri leánynevelő intézetéhez akarta megnyerni, de demokratikus világnézetéből eredő elvi ellentét miatt a felajánlott nevelői állást nem fogadta el. 1846-ban a miskolci református felsőbb leányiskolát alapította melynek igazgatója is volt 1859-ig. 1859-62-ig a kolozsvári felső leányiskolát igazgatta. 1863-tól a Teleki családnál nevelőnő. 1865-től Pesten házitanítónő. 1877-ben Kiskunhalasra költözött. Itt kezdte papírra vetni visszaemlékezéseit édesapjáról, a saját életéről és a "nemzet napszámosai"-ról. 1885-ben betegsége miatt Békésre költözött. Leánynevelési törekvéseiben Teleki Blankához csatlakozott, de demokratizmusában meghaladta, lehetővé tette a magasabb iskoláztatást a polgári rétegek számára is.

KELEMEN DIDÁK
minorita szerzetes
1683. augusztus 21-én született a háromszéki Kézdialmás - Baksafalván. A miskolci Nagyboldogasszony templom, rendház és iskola építője. 1717-ben a miskolci minorita (ferences) rend főnöke lett. 1720-ban megalapította a nyírbátori rendházat és több templomot épített. Koháry István, majd főleg Károlyi Sándor bizalmasa, az utóbbi támogatásával a Tisza-vidéken nagy katolizáló tevékenységet fejtett ki. A katolikus restauráció egyik vezető alakja, az országgyűlésen és a vallásügyi bizottságban állandóan érvényesítette befolyását a katolikusok érdekében. Híres hitszónok, a katolikus hitélet apostola volt. 1744. április 21-én halt meg Miskolcon.
Boldoggá avatása folyamatban van. Sírja, emléktáblája és arcmása az általa alapított templomban látható.

KLEIN GYULA LIPÓT dr.
(Miskolc, 1804 – Berlin, 1876. aug. 2.): irodalomtörténész, akadémikus
Már fiatal korában kitűnt széles körű nyelvismeretével. Bécsben orvosi tanulmányokba kezdett, de jobban érdekelte a művészettörténet, ezért Itáliában folytatott művészettörténeti tanulmányokat, eközben külföldi lapokba verseket és műkritikákat írt. Ezt követően Bécsben, majd Nápolyban volt nevelő, majd visszatért Miskolcra. 1830-ban Berlinbe költözött, ahol befejezte tanulmányait és orvosdoktori oklevelet szerzett. Praxist soha nem folytatott, hanem irodalomtörténeti kutatásokat folytatott (többek között 15 kötetben megírta a dráma történetét), s maga is írt vígjátékokat és szomorújátékokat. 1869-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.

KMETTY JÁNOS
(Miskolc, 1889. december 23. - Budapest, 1975. november 16.): festőművész, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth- díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965)
A magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége. Kassán érettségizett 1908-ban kereskedelmi iskolában. 1907-ben rajzolni tanult Halász-Hradil Elemér festőművésztől. 1909-től Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában és a Ferenczy Károly vezette szabadiskolában képezte tovább magát. Tanulmányait Párizsban, a Julien Akad.-n fejezte be 1911-ben. Többször járt külföldön, Bécsben 1925-ben, Párizsban 1927-ben és 1932-ben, ahol Cézanne, Picasso és különösen a reneszánsz festők műveit tanulmányozta. Párizsból mint a kubizmus festői irányának egyik első m. képviselője tért haza. Hazajövetele után az Aktivisták vonzották, szellemi rokonság és barátság fűzte hozzájuk. Dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen, ott is a kubista, expresszív szellemű művészekhez kapcsolódott. Több modern szellemű kiállításon vett részt, főként grafikákkal. 1917-ben a Nemzeti Szalonban Nemes Lampérth József, Schönberger Armand és Csorba Géza szobrász társaságában és a Ma kiállítótermében a reneszánsz kompozíciós elveket és a kubizmus szemléletét ötvöző, gyakran szimbolikus témakörű képeit mutatta be. A Tanácsköztársaság idején Nemes Lampérthtal közösen készített toborzóplakátot, tagja volt a képzőművészeti direktóriumnak. A Horthy-korszakban a Nyolcak törekvéseit folytató Képzőművészek Új Társaságának (KUT) egyik alapító tagja és alelnöke volt. Támogatásával állíthatott ki a KUT-ban a Szocialista Képzőművészek Csoportjának több tagja, így Goldmann György is. Több ízben megfordult a nagybányai művésztelepen is. A II. világháború alatt számos üldözöttet bújtatott. Tanított a Podolini-féle munkás szabadiskolában és a Derkovits Gyula Népi Kollégiumban (1945). Része volt a Művészeti Tanács, a Szabad Szakszervezet alapításában. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára, tanítványa volt többek között Nagy László költő és Kondor Béla, akikhez életre szóló barátság fűzte. Nyaranként Szentendrén dolgozott. Indulásakor a kubizmus térszemlélete és a monumentális festészet kompozíciós problémái foglalkoztatták. Megbízást alkotásra sohasem kapott. Élete utolsó éveiben számos üvegablaktervet készített. A konstruktív, kubisztikus formálás elemeit mindig megőrizte, bár az 1930-as években festészete oldottabbá vált. Késői korszakában ismét a szigorúbb szerkezeti rend jellemezte csendéleteit és tájait. Fő művei közé tartozik fiatal korában festett önarcképsorozata. Számos cikket is írt, amelyekben ars poetica-szerű tömörséggel fogalmazta meg művészeti elveit. 1960-ban a Fényes Adolf-teremben önálló kiállítást rendeztek műveiből. A miskolci Herman Ottó Múzeumban, amelynek 28 képet ajándékozott, csoportos kiállításon mutatták be képeit 1975-ben, 1977-ben a Kecskeméti Katona József Múzeumban, majd a Műcsarnokban mutatták be gyűjteményes anyagát. A Képzőművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Alap vezetője volt. Művei a MNG tulajdonában és magángyűjteményekben vannak.

KONDOR BÉLA
(Pestszentlőrinc, 1931. február 17. - Budapest, 1972. december 12.): festő és grafikus, Munkácsy-díjas (1965, 1971)
A Ganz hajógyárban dolgozott, az üzemi képzőművészeti szakkörből került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol a grafikai szakot végezte el (1951-56). Mestereként Barcsay Jenőt, Kmetty Jánost és Koffán Károlyt tisztelte. Diplomamunkája a Dózsa-felkelésről készített rézkarcsorozata volt (1956). 1957-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Külföldi tanulmányúton először 1957-ben járt Párizsban, majd a Szovjetúnióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában. 1958-ban sikerrel mutatkozott be rézkarcaival a Luganói Grafikai Biennálén. Első önálló kiállítását 1960-ban rendezte a pesti Fényes Adolf Teremben. 1962-ben grafikáit a miami Museum of Modern Art állította ki. 1963-ban részt vett a párizsi Fiatalok Biennáléján, a Miskolci II. Grafikai Biennálén, ahol a nagydíjat nyerte el. 1964-ben önálló kiállítása volt a székesfehérvári István Király Múzeumban. Ugyanebben az évben a tokiói IV. Nemzetközi Grafikai Biennálén mutatta be grafikáit, itt a Romantikus tanulmányok c. rézkarcáért az egyik nagydíjat kapta. 1965-ben az Ernst Múzeumban rendezte harmadik önálló kiállítását, grafikái a Miskolci III. Grafikai Biennálén és a Sao Pauló-i Grafikai Biennálén szerepeltek. 1966-ban meghívottként grafikai sorozatot állított ki a Luganói Nemzetközi Grafikai Biennálén. 1967-ben a bécsi Collegium Hungaricum rendezte meg Vilt Tiborral és Gádor Istvánnal közös tárlatát. 1968-ban részt vett a XXXIV. Velencei Biennálén. Gyűjteményes kiállításon 1970-ben a Műcsarnokban mutatta be műveit. 1971-ben a zágrábi Salon Uluh-ban Ország Lilivel és Varga Imrével közös kiállítást rendezett. Élete utolsó éveiben az irodalmi művek inspirációjára készített műveit mutatta be a Petőfi Irodalmi Múzeum, majd Melocco Miklóssal és Pásztor Gáborral közös kiállításon mutatta be legújabb műveit. Egyéni technikájú fotóiból még ő készített elő kiállítást, de a tárlat már halála után, 1973-ban nyílt meg a Helikon Galériában. A magyar képzőművészetbe új színt hozó művészete első felléptekor vihart keltett, többen már életében is a hazai modern művészet legnagyobbjai közé sorolták, de sok meg nem értés is kísérte munkáját. Indulásakor a kompozíciós szerkezetet hangsúlyozó, bizonyos gótizáló elemeket is magába szívó stílus jellemezte. A hatvanas években ikonok hangulatát keltő képeket, majd vizionárius műveket alkotott. Gazdag képzeletvilágából egyéni szimbólumvilágot teremtett, merítve az emberiség szimbólumkincséből, különösen a középkori szimbolikából. Művészete kapcsolódik a szürrealizmushoz, de mindvégig megőrizte a ráció ellenőrző szerepét. A grafika minden technikáját mesteri fokon és egyéni módon továbbfejlesztve művelte, festményei pedig a magyar képzőművészet legmagasabbrendű alkotásai közé tartoznak. Élete utolsó éveiben készített fotói technikailag és szemléletükben is egyéniek. Művészete nemigen kötődik közkeletű stílusokhoz. Az irodalomhoz szoros szálak fűzték, verseket írt, amelyek nagy része még életében (Boldogságtöredék, Bp., 1971), majd halála után (Jelet hagyni, Bp., 1974) önálló kötetben is megjelent. Irodalmi élményei által inspirált grafikái vagy festményei (Blake, Rimbaud, Madách, Babits, József Attila, Petőfi, Dylen Thomas sorozat) közül több kiadványban is megjelent (Dürrenmatt: Baleset, 1958; Ébredő Afrika, 1961; Thomas Mann: Varázshegy, 1963; Hemingway: Az öreg halász és a tenger, 1965 stb.). Grafikáiból 1969-ben mappa jelent meg. A kortárs magyar írók között sok barátja volt, mindenekelőtt Nagy László és Pilinszky János költők. Halála után számos vers született emlékezetére.
A Miskolci Galéria állandó, önálló kiállítással emlékezik a művészre.

KORACH MÓR dr.
(Miskolc, 1888. febr. 8. – Bp., 1975. nov. 27.): kémikus, akadémikus
Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd a budapesti egyetemen 1911-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1912-ben kivándorolt Olaszországba, és a Padovai Egyetemen lett tanársegéd. 1916-tól a padovai kerámiaművészeti szakiskola egyik alapító tanára és a kutatólaboratórium vezetője volt. 1924-től a bolognai egyetem tanára, 1926-tól a vegyipari üzemtani tanszék vezetője. 1938-tól Hollandiában és Angliában volt szakértő, majd 1940-től Milánóban, kutatólaboratóriumban dolgozott. 1945-től ismét a bolognai egyetem professzora volt. 1952-ben hazatért Magyarországra, és a Budapesti Műszaki Egyetemen tanszékvezető professzor volt, ill. a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Kutatóintézet igazgatója. 1956-ban a MTA levelező, 1958-ban rendes tagjává választották, 1958-ban Kossuth-díjat kapott. A műszaki kémia világhírű úttörője volt, többek között az első kerámiai elektromos kemencét tervezte, szigetelőanyagok gyártására új módszereket dolgozott ki, és feltalálta a kervit nevű falburkoló lapot.

KRUSPÉR ISTVÁN
(Miskolc, 1818. január 25. - Budapest, 1905. július 2.): mérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja, a geodézia és mérésügy neves művelője, alapító tagja a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek
Előbb Késmárkon a jogakadémiát látogatta, majd Bécsben a műegyetemen szerzett diplomát, 1847-ig Stampfer professzor asszisztense. 1850-től itthon a József Ipartanodán a mechanika előadója. 1857-től 1899-ig, nyugdíjba vonulásáig a Műegyetemen a geodézia tanára. Geodézián kívül mechanikát, mértant, felső matematikát, géptant is tanított. 1857-ben a műegyetem rendes tanáraként készítette el akadémiai értékezését. Székfoglalóját 1858-ban tartotta meg. Az akadémiai levelező tagságot 1869-ben az akadémiai "rendes" tagság követte, amellyel elismerték a méterrendszer bevezetése ügyében kifejtett munkásságát. 1870-ben az Akadémián elhelyezett platina méter-rudat (etalont) és a kilogrammot Párizsban össze kellett hasonlítani az eredetivel. Kruspér számottevő hibát fedezett fel a francia etalonon, de megtalálta azt a módot is, amellyel a hibát ki lehetett számítani és elhárítani. Tagja lett a nemzetközi méter-bizottságnak, s a magyar kereskedelmi miniszter őt bízta meg a méterrendszer hazai meghonosításának, bevezetésének előkészítésével (1874). 1878-94-ben a Mértékhitelesítő Bizottság (ma Országos Mérésügyi Hivatal) vezetője. Összeállította Pest város felmérésének feltételeit. Több mérőműszert is megújított, és új műszereket is szerkesztett. Mérlegével a párizsi és a brüsszeli világkiállításokon díjakat nyert. Jelentős tevékenységet fejtett ki a meteorológia terén is. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 1956-ban tiszteletére évenként kiosztásra kerülő Kruspér-emlékérmet alapított a kiemelkedő társadalmi és tudományos tevékenység, az egyesület szaklapjában megjelent, jelentős tudományos eredményt ismertető cikkek jutalmazására.
Főbb művei: Adsptierung des Diopter-Lineals zur Vornahme der Reduction einer in schiefer Ebene gemessenen Länge auf den Horizont (Zeitschrift des Österreichischen Ingenieure und Architekten Vereins, 1857); Egy, a Stampfer-féle lejtmérő műszeren tett javításról (Magyar Mérnök- és Építész Egyesület Közlönye, 1867); Földméréstan (Pest, 1869, az MTA nagyjutalmát kapta érte); Thermochronometer (Term. tud. Közlöny, 1873); A comparatorokról (Bp., 1873); Egy új mérlegrendszer (Értesítő a matematikai tudományok köréből VI. 6., Budapaest, 1878); Felső geodésia (Bp., 1880).

KUNT ERNŐ dr.
(Bp., 1948. ápr. 17. – Miskolc, 1994. okt. 5.): etnográfus
A debreceni egyetemen magyar – néprajz szakon végzett 1974-ben, majd Miskolcra költözött, ahol a Herman Ottó Múzeum néprajzkutatójaként dolgozott. 1992-től a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékét vezette. Főként a magyar parasztság halálképét és a népi temetőket kutatta. Fotóművészként is jól ismerték, több kiállítását rendezték meg, fotóantropológiával is foglalkozott.