A XIX. század nagy erejű fejlődést, átalakulást hozott az emberi és a városi, az egyéni és a közösségi élet minden területén.

A felvilágosodás eszméinek terjesztésében a helyi tudóstársaság és a szabadkőműves páholy töltött be fontos szerepet. A reformtörekvések sikerre vitelében a radikális köznemesség járt élen. A politikai törekvések szorosan összekapcsolódtak a közösségi élet fórumainak megteremtésével. Nemzeti Casinót alapítottak 1832-ben, 1842-ben megjelent az első közérdekű híreket tartalmazó Miskolczi Értesítő című újság. A lapot Miskolcon nyomtatták, mivel egy 1792-ben indult kezdeményezés után 1812-től működött nyomda a városban. A nemzeti kultúra támogatását a pesti magyar nyelvű színtársulat befogadása is jelzi. Miskolc építette meg a mai Magyarország első, állandó - magyar nyelvű - kőszínházát 1823-ban.

A város legrégibb üzeme, a Kőedénygyár 1833-ban kezdte meg működését. Az 1860-as években alapított Borsod-Miskolci Gőzmalom a főváros után a legnagyobb ilyen jellegű ipari vállalkozás volt Magyarországon. A századfordulón ugrásszerűen megnőtt a közép- és nagyipari vállalkozások száma. Működött keményítő-, légszesz-, cukor-, hal- konzerv-, gőztégla-, szikvíz-, sör-, gép-, vas- és acélgyár is.

Miskolc - jó földrajzi fekvése miatt - mindig jelentős közlekedési csomópontnak számított. A XIX. század elején már hetenként öt gyorskocsijárat indult a fővárosba. A Miskolc-Pest közötti út 24 órát vett igénybe. Óriási jelentősége volt a Debrecen-Miskolc vasútvonal megnyitásának 1859-ben. 1845-től "Miskolci Takarékpénztár" néven működött pénzintézet a városban.

A történeti feljegyzések kiemelik e pezsgő időszak hatalmas károkat okozó természeti csapásait. A város addigi legnagyobb tűzkárát 1843-ban szenvedte el. A mai belváros díszes görög kereskedőházai porig égtek. Miskolc alig heverte ki a csapást, amikor 1878-ban minden idők legnagyobb árvize döntötte romba. Korábban 1691-ben, majd 1845-ben jegyeztek fel igen nagy károkat okozó "özönvizeket".

Az 1848-1849. évi szabadságharc időszakában - mint a Rákóczi-szabadságharc idején is - egy időre országos jelentőségű szerepe volt városunknak. Miskolc a szabadságharc alatt "Felső-Magyarország" székvárosa, a ruhakészítés, fegyver- és lőporgyártás fontos "hátországa" volt. A polgári közigazgatás irányítói, kormánybiztosok, a katonákat vezénylő tisztek és tábornokok nagy számban fordultak meg településünkön. Az 1848-1849. évi polgári forradalom és szabadságharc kitörése után a hadműveletek egyre közeledtek Miskolc felé.
A város 1848-1849 fordulóján került közvetlenül fronthelyzetbe. 1848. decemberében a Kassa melletti csatavesztés után Galícia irányából megnyílt az út az osztrákok számára Miskolc és Debrecen felé. Ekkor tette át ide székhelyét a régió szülötte, Szemere Bertalan, Magyarország kormánybiztosa, és Diósgyőrben szuronygyárat létesített.
1849. január 25. és február 5. között került először a város császári megszállás alá. A második császári megszállást Görgey Artúr honvédtábornok bevonulása számolta fel.
Április végén a vármegye bizottmányi ülésén kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez a Habsburg-háztól történő elszakadást jelentette.
Az ún. trónfosztás után Debrecenben megalakult kormány miniszterelnöke Szemere Bertalan (1812-1869) lett. A szabadságharc alatt Miskolc lakossága az orosz cári csapatok megszállását is kétszer szenvedte el. Az első megszállás 1849. június 29-től július 20-ig tartott, a második pedig július 24-től szeptember 2-ig. Az elbukott szabadságharc után, szeptember közepén pedig már megkezdték a volt honvédek büntetősorozását a császári seregbe. A behódolás lassan megtörtént, de a szabadságharc eseményei mély nyomokat hagytak az itt élőkben.

Az 1860-1880-as évektől számíthatjuk a ma ismert városkép kialakulásának kezdetét, a modern városfejlődés megindulását. 1859-ben Miskolc bekapcsolódott a vasúti forgalomba, 1868-ban felépült a diósgyőri vasgyár, 1897-től indult el a villamosforgalom - az országban másodikként. Felépült a városháza, a megyeháza, elkészült a Tiszai és a Gömöri Pályaudvar, létrejött a Népkert, ahol Erzsébet királyné szobrot kapott. Megszületett a városi fürdő, és megtörtént az előtte lévő rész térrendezése, ahol Kossuth Lajos, Magyarország kormányzóelnöke (1849. ápr. 14-aug. 11.) első egész alakos köztéri szobrát emelték fel. Megnyitotta kapuit a Borsod-Miskolci Múzeum. Miskolc szállodákkal és számos lakóházzal gazdagodott. Kihasználva a Bükk hegység természet adta lehetőségeit, Miskolc környékét, Hámort, Lillafüredet, Tapolcát népszerű üdülőközponttá fejlesztették.